"Rezsicsökkentés” az Elysée Palotában

A párizsi Rue de Faubourg Saint-Honoré nem az az utca, ahol a spórolós kisemberek vásárolnak. A legelegánsabb butikokban ugyanis minden elképesztő árakon kapható, a legutolsó divat szerinti ruhák, cipők, táskák, órák, ékszerek vagy épp a szédítő parfümök. Az egyik „lakó” azonban a jelek szerint összébb húzza a nadrágszíjat. El nem költözhet, hiszen itt a hivatala és a lakása is – ő a francia elnök, az Elysée Palota lakója.

Az Elysée bejárata - a kapun túl az elegáns Rue de Faubourg Saint-Honoré

Francois Hollande, az alig másfél éve hivatalban lévő francia államfő, minden elődjénél népszerűtlenebb, az ország nem nagyon találja a válságból kivezető utat, így az elnöki palota – talán saját magán akarva példát statuálni a takarékoskodással – a nemzeti kincsnek számító elnöki borpince készletének egy részét bocsátotta árverésre.

Az Elysée Palota sommelier-je, Virgine Routis több szempont alapján válogatott a 12 ezer palackos készletből: voltak maradékok, amelyekből már nincs annyi, hogy egy nagy díszvacsorán fel lehessen szolgálni belőle, csak 1-2 üveg – ezek értelemszerűen kalapács alá kerültek. Ugyancsak eladhatókká váltak azok a tételek, amelyek már nem növelték volna tovább értéküket, akkor sem, ha tovább tárolják őket – ezek azok a borok, amelyek kora már elérte a fogyaszthatóság felső határát: a például a 15-20 év fölötti burgundi fehérek. (Vagyis teljesen racionális dolog megszabadulni tőlük, amikor még jó árat kapni értük.)

Nem vigyáznak a nemzeti értékre?

Bár a népszerűtlensége ellen küzdő elnök - ezeket a racionális tranzakciókat példamutató takarékosságnak felmutatva - akár még javíthat is saját mutatóin (igaz, ennek egyelőre nem sok jele látszik), a szakma nem értékelte túl a 10 százaléknyi készletcserét.

„Szimbolikus akcióról van szó” - mondta az egyik párizsi Michelin-csillagos étterem, a Tour d'Argent étterem sommelier-je, David Ridgeway a France24 televíziónak. - „Nem nagyon volt a készletben valóban értékes darab. A média érdeklődése miatt van ekkora PR-értéke az egésznek.” 

Ha nem volt az árverésen valóban „értékes darab”, akkor viszont azokat a hangokat nehéz megérteni, amelyek a „francia nemzeti örökség kiárusításáról” beszéltek. Mert a vészharangot többen is megkongatták.

Persze, ahhoz képest, hogy az Elysée Palota által felkért aukciós cég eredetileg 250 ezer eurót remélt az 1200 palack értékesítéséből, a licitálók végül 718 ezer eurót, azaz közel háromszor annyit adtak a becses üvegekért... Azaz, jól járt a francia költségvetés, hiszen a bevételből csupán 50 ezer eurót fordítanának az „utánpótlás”beszerzésére. Ami ugyancsak heves bírálatokat vált ki. Egyes szakértők ugyanis azt mondják, hogy ennyi pénzért nem lehet méltó színvonalon bemutatni a francia borászatot az Elysée Palotában.

Amikor csak víz van a tárgyalóasztalon...

Az elnöki főborásznak azonban erre is megvan a válasza: az államfői látogatásokon, a királyi viziteken továbbra is a legrangosabb ritkaságok kerülnek majd az asztalra, de amikor az elnök „csak” a francia szenátus tagjaival konzultál, akkor azokra az alkalmakra megfelelő, ha kevésbé ismert borászatok palackjait szolgálják fel. (Hogy kiktől pótolják majd a készletet, nem tudni. Az árverés ugyan pár hónapja volt, a beszerzés lebonyolításáért még mindig verseng két neves bordeaux-i bornagykereskedő.)

A kétmilliós palack...

A legjobb vevő egyébként - ki más lett volna? - mint egy kínai borkereskedő, aki számos muzeális cognacot, valamint a legdrágábban elkelt tételt, egy 1990-es Petrust vett meg, utóbbit 7625 euróért, azaz 2,2 millió forintért. (Az aukciós cég jutalékának levonása után az Elysée Palotának ebből 5800 euró marad.) A Pomerolban, de Saint-Emilionhoz közel fekvő borászat különlegességét eredetileg 2500 eurós induló áron kínálták...