Igen, Pierre Richard. Aki épp Brüsszelben ajánlotta borait, és ezt az alkalmat nem lehetett kihagyni. Bár mint kiderült, a bort – végülis – ki lehetett volna.
Ha színészből lett borászra gondol az ember, leginkább Gérard Depardieu ugrik be, aki már egy badacsonyi birtokra is szemet vetett, de Robin Williams is elkezdett borászkodni. A művészvilágban nem ismeretlen, hogy a borászkodás felé nyisson valaki: a filmrendező Coppola a kaliforniai Napa-völgyben kezdte, de Stingről is úgy hírlik, hogy megpróbálkozott a borkészítéssel.
És Pierre Richard is. Birtoka Dél-Franciaországban,Corbiére-ben terül el, közel a Földközi-tengerhez. 1986-ben vásárolt meg egy 50 hektáros területből 20 hektárt, és az elhanyagolt táblákat elkezdte újjáéleszteni. Az első szüretet három évvel később tartotta, a Château Bel Evêque azóta már eredetvédett (AOC) borokat készít, de már az első évjárat, a 89-es is számos díjakt nyert különböző borversenyeken.
Tagadhatatlan, ha valaki ismertté – mondjuk ki: világhírűvé – vált egy területen, könnyebb dolga van, ha máshol akarja kamatoztatni népszerűségét. Mert kíváncsiak rá. A brüsszeli Rob Gourmet Marketben is, alighogy bemondták a hangszóróban, hogy meg lehet kóstoni Pierre Richard, a neves francia színész borait, és aki vásárol, annak dedikálja is a borcímkét a művész, olyan tömeg kerekedett, hogy alig lehetett hozzáférni az asztalhoz. És ez nem az „ingyen pia” miatt volt, félreértés ne essék. Egy szinttel lejjebb is volt kóstoló, elzászi fehéreket és dél-amerikai vörösöket ajánlott egy kereskedő, nem is tudtam ellenállni egy újabb üveg chilei carmenere-nek.
Errefelé egyébként minden hétvégén, minden nagyobb élelmiszerlánc borrészlegénél, de a vinotékákban is rendszeresek a kóstolók, ahová szinte lassszóval kell fogni az embereket. (Ami persze a kóstolóként kínált borok miatt is lehet. Egy ideig én is próbálgattam ezeket a borokat, hátha ismeretlen kincsre bukkan az ember, de nem sikerült.)
 |
| Az asztalhoz is alig lehetett odaférni |
Pierre Richard boraihoz azonban nem kellett lasszóval fogni az embereket. Jöttek, örültek, hogy látják a színészt, megkóstolták a borait és vásároltak is. Vásároltam én is, mert a fehér ízlett. A Démon de l'Evêque Blanc 2009 kifejezetten illatos, gyümölcsös, és üdítően friss volt. Fehér grenache (!) és bourboulenc szőlőből készült. A vörösként jól ismert grenache fehér párját már kóstoltam, de a bourboulenc-et nem ismeretem eddig. Érdemes lesz keresni olyan palackot, amelyben csak ez a szőlő található, mert valahonnan azt gyanítom, hogy ez tehette annyira kellemessé az összhatást.
A kép tehát Pierre Richard vörösbora miatt „felemás”. A színész pincészetének, a Cave de Pierre-nek az alapbora, a Château Bel Evêque nem nekem való. Nem torok- hanem ajakszorító volt kóstolni az erősen savas, kifejezetten száraz bort, aminek összetevői közül (carignan, syrah, grenache, mourvedre) a legutolsót kárhoztatnám, de akkor hogy lehet, hogy a monastrellből (a mourverde spanyol megfelelője) rendkívül ígéretes bort tudnak ott még délebbre készíteni.
A pinceszinten a carmenere-t akciós áron, olcsóbban árulták, mint máshol. Pierre Richard borait viszont 3 euróval többért adták, mint az interneten. Igaz, ott hatot kell minimum rendelni belőle, amihez a szállítási költség még palackonként 2,50. Vagyis az az egy üveg fehér csak 50 centtel volt drágább. És még dedikálta is nekem.
Ennyit csak megér a már megőszült magas szőke férfi aláírása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése