Második (?) vonal

A kiváltságosok már megkóstolhatták, a szakértők már értékelhették, a nagyközönség pedig várja, milyenek is lesznek a 2010-es bordeaux-i borok. A nagyközönség persze túlzás, hiszen a legnagyobbak 600 eurós palackjaiból nem fogunk hetente a vasárnapi asztalra tenni. Megrendelni ráadásul csak tucatjával (esetleg hatosával) lehet, és úgy már majdnem annyiba kerül, mint egy fél autó.

Arról nem is beszélve, hogy 15 éven belül felbontani egy ilyen bordeaux-it nem is szokás. Addig „érnie” kell. Meg a tőzsdén, a bortőzsdén forognia. Hol az egyik, hol a másik tulajdonosának termelve egy kis hozamot, mire „fénykorában” felbontják és elfogyasztják. Addigra már legalább megduplázta az árát.

Vagyis a bordeaux-i Premier Grand Cru Classé-k a legtöbb borkedvelő poharában ritka vendégnek számítanak. Van azonban a legrangosabb borászatoknak más boruk is. Az úgynevezett „második bor” (deuxiéme vin – second wine) a legtöbb borászat kínálatában megtalálható. Ugyanazokról a dűlőkról szüretelik, szinte ugyanazzal a technológiával készítik, ugyanazok a borászok, tehát a minőség itt is kiemelkedő, de a borászat – a legpiacképesebb bor pozíciójának védelmében – nem állítja elő korlátlanul a legjobbat, hanem egy ponton úgy döntenek, csak a „második bor” készül tovább.

Lehet olyan évjárat, amikor  a borászat úgy határoz, nem is készíti el a premier cru-t, mert, mondjuk, rossz volt az időjárás, vagy rossz volt a termés, és nem kockáztatják a csúcsbor hírnevét a gyengébb minőséggel. 

A második bor készítésének gyakorlata már századokkal ezelőtt is létezett, de általánossá csak egy-két évtizede vált, amikor a nagy borok készítői észrevették, hogy van egy olyan réteg a piacon, amelyik soha nem venné meg a legdrágább borokat, de lenne igénye a kiváló „második vonalra”.

Az egyik "második bor"

 Az öt francia csúcsborászat második bora:  Les Forts de Latour (Chateau Latour), Pavillon Rouge (Chateau Margaux), Le Petit Mouton (Chateau Mouton Rothschild), Le Clarence de Haut-Brion (Chateau Haut-Brion), Carruades de Lafite-Rothschild (Chateau Lafite-Rothschild).

Az 1855-ös osztályozásban szereplő borászatok mindegyike készít második bort, így lehet olyan bor, amely egy „ötödik termést” (cinquieme cru) készítő borászat „második bora”. Ilyen például  a 2010-es  Lacoste-Borie (17 EUR/palack), ahol a jobbiknak mondott bor , a Chateau Grand-Puy-Lacoste  (613 EUR/12 palack). Kis számolás után kiderül, hogy a „második bor” a harmadába kerül.

Az idei várakozás különlegessége, hogy a 2009-es kiválónak mondott évjárat után a 2010-es legalább olyan lesz. Mindkettőre azt mondják a szakértők, hogy „jobb, mint a másik”. mert van amiben az egyik a jobb, van amiben a másik. Az árakat azonban nem lehet az egekig emelni. Hol lehet srófolni még valamit az árakon? Hát a második vonalon. Az első vonal eddig közzétett árai 9-10 százalékos emelkedést mutatnak, a „második borokat” azonban 30-40 százalékkal is magasabb áron hirdetik meg a francia borászatok.

"Harmadik" bor: 50 font egy üveg

 Sőt! A Chateaux Margaux már azt is bejelentette, hogy – tekintettel a 2009-es szüret kiváló minőségére – az idén piacra dobja a „harmadik bort” is. Tehát: Chateaux Margaux, Pavillion Rouge, és ...? A márkanevet még nem döntötték el, de érdemes lesz figyelni. Nem ők egyébként az elsők: a Chateau Latour már 1973 óta készít „harmadik bort” – ez a Pauillac de Chateau Latour.

És érdemes lesz keresni-kutatni is. Mert ahogy eddig, ezután is, a nagy borászatok továbbadják majd az általuk fel nem használt borokat (ami az első-második vonal után megmaradt). Ezeket borkereskedők forgalmazzák majd tovább, és rá lehet bukkanni olyan palackokra, amelyek a csúcsborászatok „harmadik generációs” borait tartalmazzák – már egészen elérhető árakon.

A Chateau Margauxtól pedig – ha valóban megjelenik a „harmadik bor” – akkor a negyedik generációt is megtalálhatjuk majd valamelyik borkereskedő saját márkaneve alatt.